Mikrós süti

Már idejét sem tudom, mikor írtam utoljára, pedig nem telt el hét sütés nélkül...
Tegnap délelőtt egy kedves ismerősöm mondta, hogy talált neten egy olyan bögrés sütit, ami 3 perc alatt mikróban elkészíthető. Nagy bizodalmam nem volt hozzá, de amikor a gyerekek előtt megemlítettem, nem volt mit tenni, el kellett készíteni.
És láss csodát.... egy nagyon finom süti lett belőle. Készítéséhez befogtam mindenkit. Kaptak egy-egy kb 2 dl - es bögrét - még a 2,5 éves pici lányom is - jól összekeverték villával, amit a bögréjükbe raktam. Azután mind az öt bögrét beküldtük a mikróba, majd teljes fokozaton az öt adag pontosan 15 perc alatt el is készült.
Menet közben kicsit beijedtünk, amikor az egyik sötét színű bögréből folyamatosan púposodott felfelé a tészta, már láttam magam előtt szomorú jövőmet, amint a felrobbant tésztát vakargatom a sütő apró lyukú belsejéről ...
De aztán minden jól sikerült, a bögrék megteltek, ráadásul egy pici pihentetés után a kész sütik kicsúsztak a poharakból... Úgy néztek ki mint a mini penettonék, igaz az aljuk tiszta csipkés volt.
Mindannyiunk számára nagy élmény volt, ez tény.... a gyerekek számára akkora, hogy ma vacsorára kértek egy újabb adagot belőle!
Mi leöntöttük egy kis ( na jó, egy nagy adag :-))  málnaszörppel, de annélkül is nagyon finom volt. Pont olyanra sikerült, mintha a sütőben sült volna: nem volt vizes a belseje, foszlós volt és nagyon puha...
Minden hozzávalót ebben a sorrendben tegyetek a bögrékbe, majd mindegyik után villával jól keverjétek el!

Szóval ime a recept egy darab 2 dl-es bögrére: 

1 egész tojás
1 ek. cukor
1 mk vaníliás cukor
2 ek tej vagy tejszín
1 tk instant kakaópor
1 ek liszt
1 késhegynyi sütőpor
1 késhegynyi szódabikarbóna
2 ek étolaj
1 pár csepp narancsaroma.

Egyszerre több bögre is bekerülhet a mikróba, ilyenkor a sütési idő 3 perc / bögre. ( tehát a mi esetünkben: az 5 bögre 15 percet vett igénybe )

Elkészíthetitek tej- és gluténmentes változatban, ilyenkor a tejet növényi tejjel vagy növényi tejszínnel kell helyettesíteni, a liszt mennyiségét pedig a legjobb gluténmentes kenyérliszttel pótolni!

Légies piskóta tej, tojás és glutén nélkül

Megmondom őszintén nagyon nem szeretek úgymond semmiből piskótát sütni, mert attól függetlenül, hogy aki ilyesfajta diétát kényszerül csinálni, az is az " eredeti " állagot várja vissza egy tej, tojás és gluténmentes piskótától. Aki készített már ilyet, az tudja, hogy ez azért nagyon messze áll az eredetitől...
Most azonban addig agyaltam, hogyan is lehetne az eredetihez hasonlót csinálni, amíg beugrott...
Alapként a Mester Család Muffin alapporos zacsiján levő receptet használtam egy csepp változtatással, és a végeredmény szinte TÖKÉLETES lett!!!!
Recept 1 normál átmérőjű tortaformához, amiből egy vastagabb lap sül ki: 
1 csomag ( 30 dkg ) Mester Családos muffin alappor
2 ek. rizstejszín
0,5 dl olaj
1 dl víz
150 gr mandulatej
1 cs sütőpor ( természetesen gluténmentes! )
1 csapott ek. kakaópor.

Ha ezeket összekeverjük lazán, egy nagyon folyós masszát kapunk, de semmi gáz, ez így jó lesz! Sütőpapírral kibélelt tortaformába öntjük, majd előmelegített sütőben 200 fokon 10 percig, majd 180 fokon további 15 percig sütjük. Tűpróba mindenképpen legyen! Rizsliszttel megszórt deszkára borítjuk, eltávolítva róla a sütőpapírt.
Az egész művelet A-Z-ig megvan kb 30 perc alatt!
Ha tölteléket készítünk, 3 normál lap összeállításához, körbekenéséhez összefőzünk 3 cs gluténmentes pudingport, 7 ek. cukrot és 7 dl szójatejet ( a rizstejjel vigyázzunk, szeret felhígulni tőle a puding! ). Langyosra hűtjük, majd habosra keverjük 37,5 dkg Liga kockával.
Megtöltjük, körbekenjük a tortánkat, egy pár óra pihi után jöhet az igazi háromszoros marcipánnal történő burkolás. Én a Bori - féle marcipánt használom, nálunk 1500 ft kilója, szóval vetekszik  a marcipánhelyettesítő massza árával (lásd Unidec, K2 stb ), ízre pedig messze sokkal jobb...
Ha valakit érdekel, szóljon, tudok postázni belőle kellő mennyiséget, akár különböző színekben is, de csak kilós kiszerelésben!

Visszatérve a tortára: hozok képeket is, most megyek, lesütöm a maradék 2 tortalapot is!

Transzferfólia használata

Szánom-bánom bűnömet, hogy annyira régen jelentkeztem, de mióta visszatértem a szorgos, dolgozó nők sorába, alig jutok számítógép közelébe.
Nemrégiben kipróbáltam a transzferfóliát, ami annyira megtetszett, hogy gondoltam lefotózom, és megosztom veletek, hátha lesz olyan, aki szintén kedvet kap hozzá...

Igazából már régóta szemeztem vele, de most jutottam el arra a pontra, hogy egy snassz kis csokitortát is fel kellene dobni valamivel. Nemcsak krémmel lehet díszíteni az oldalát, egy kis fésűkártyával csinosra igazítva, ill. nemcsak a csokiganach-zsal leöntött változat lehet szép, hanem a sötét étcsokin is nagyon dekoratív tud lenni a citromsárga minta. Természetesen létezik egyéb árnyalatokban ill. mintákkal, én most ezt próbáltam ki...

Először is : betöltöttem főzött krémmel a kerek tortát, jól lehűtöttem, majd lemértem a magasságát.
A fóliát ekkora csíkokra szabdaltam, majd jött a csokitemperálás...
Kb 5 dkg csokit megolvasztottam 1 ek étolajjal, majd hozzádobtam a maradék 5 dkg csokit, és addig kevertem, amíg az is felolvadt. A konyhapultra fektettem a fóliacsíkokat ( ne sokat tapizzátok, mert a kéz melege is elég ahhoz, hogy a minta lejöjjön róla ! ), majd vékonyan rásímítottam az olvasztott csokit.

Ekkor már készenlétben volt mellettem a torta, hogy amint a csoki elkezd kötni, már tehessem is fel az oldalára.  Itt szépen megtapadt, már lehetett is lehúzni a fóliát róla...

Kellett egy második csík is, sikerült viszonylag jól összeillesztenem is. Nekem nagyon bejött, állatira tetszett! A tetejére pedig az elmaradhatatlan Scooby Doo ostya került...  :-))
Ajánlom mindenkinek, akinek van egy csöpp kísérletező kedve!
A hétvégére kell egy vaníliás tortát gyártanom, annál fehér csokival fogom - remélhetőleg- megoldani. Nagyon hasznos is lesz, hisz már csütörtökön este el kell vele készülnöm, mert péntek reggel viszik, de csak szombaton fogják felvágni. Szóval jó lesz így, mert nem fog addig agyonszáradni rajta a krém, na és persze jól is mutat...

Gyilkosság és sütemény?

Nagy rajongója lettem az ún. sütis krimiknek... Biztosan van olyan köztetek, aki már szintén olvasott Hannah Swensen nyomozásairól, miközben picurka cukrászdájában süti az egyszerűbbnél-egyszerűbb süteményeket..
Ezek közül próbáltam ki néhányat. A legutóbbit kisfiam szülinapjára készítettem... Kicsit bizarr volt, hogy a vendégekkel közöltem: ez próbasütés volt, lehet, hogy ehetetlen lesz a pite, ráadásul egy krimiből való.. :-))
Innentől kezdve valamiért olyan félve nyúltak hozzá... ( nem is értem, miért ... ). Biztosan reménykedtek, hogy nem ez volt a gyilkos sütemény :-))

Ananászos szelet:
Hozzávalók:
Tészta: 15 dkg lisztet, 10 dkg hideg vajat 5 dkg cukorral késes robotgépben összemorzsolunk. Ne lepődjetek meg rajta, nem fog összeállni. Ezt a morzsalékot egy bőven kivajazott 23 X 32 cm-es tepsibe szórjuk.
A krémhez valókat elég kézi habverővel összekutyulni, ráönteni a tészta tetejére, rászórni a darabolt ananászt, és már mehet is a sütőbe. Ez egy végtelenül egyszerű és gyorsan elkészíthető süti, ráadásul a végeredmény is egészen kellemes...
Szóval a krém: 4 egész tojás, 5 dkg cukor, az egy konzervananász lecsepegtetett leve, csipet só, 1 tk sütőpor, 3 cs vaníliás pudingpor.
Amikor kisült, hagyjuk a tepsiben, hűtsük ki, bőven porcukrozva, zserbó méretű kockákra vágva tálalható.
Én kb 1 órán át sütöttem közepes lángon, végül ez lett belőle:

Roary lépésről-lépésre

Először is elnézést kérek mindenkitől, aki egy picit érdeklődik a blogom iránt, hogy ilyen sokáig csendben voltam, de nagy dolgok voltak és vannak készülőben nálunk...
Azt hiszem nagy fába vágjuk a fejszénket, ugyanis hamarosan nyitunk egy cukrászkellékeket, dekorációs anyagokat, eszközöket forgalmazó üzletet itt Csongrádon. Ezzel egyidőben neten is megkezdi működését egy ugyanilyen kis webáruház, ahol nézelődni, rendelni is lehet... Remélem sokan betértek majd hozzánk. Elérhetőségeinket is hamarosan meg tudom osztani veletek! Megtalálhatóak leszünk majd a Facebookon is!

Ennyit a promóról, mostmár jöhet egy kis sütés is . . .

Amikor megtudtam, hogy Roaryt kell elkészítenem, azt gondoltam nem lesz nehéz dolgom. Minden ilyen formatorta elkészítése előtt készítek egy vázlatot az adott dologról elől-, oldalt-, illetve hátulnézetből is.
Itt döbbentem rá, hogy már ezerszer láttam ezt a mesét a gyerekek jóvoltából, mégsincs fogalmam se, hogy Roary hogy néz ki hátulról....
Így hát este 11-kor elkezdtem a neten mesézni... Párom kicsit sem nézett furán, amikor meglátott teljesen elmélyülten egy mesében. Persze mondhattam én, hogy csak a pillanatot akarom elkapni, amikor a kis versenyautó felém fordítja hátsó fertályát, de valamiért nem akart nekem hinni...
Aztán, amikor jól kimeséztem magam, összeállt a kép, elkészült a vázlat, másnap neki lehetett állni a sütésnek.
Ilyenkor általában egy szögletes püspökkenyér formában kisütöm egyben a piskótát, majd a leeső széleket felhasználva nagyjából összerakom a kisautót:

A papír tortatálcát csipkével és zsírpapírcsíkokkal ellátva ráteszem egy műnyag tálcára, innentől kezdve már egyszerű lesz a mozgatása. Óvatosan elemeire bontom a hosszában is feldarabolt lapokat, ügyelve, hogy mindnek fogjam tudni az eredeti helyét. 

Jöhet a betöltés: mivel ez egy laktóz-, és szójaérzékeny kisfiúnak készült, így a krém rizstejből és a nyárról a fagyóba eltett eperpüréből készült. Szeretem ezeket a krémeket gyümölcsökkel kombinálni, mert nem lesz neki az a mellékíze, melyet a szója- vagy a rizstej esetében lehet érezni.

Elég kevésnek tűnik innen a krém, de higgyétek el, teljesen jó lesz így hisz ez a fajta piskóta, amit szoktam sütni, annyira levegős és puha, hogy a több krémtől már teljesen csömör lenne. 

Amikor elkészült, átkenem a megmaradt töltelékkel:

Jöhet a szokásos éjszakai pihi a hűtőben...

Másnap gél állagú festékkel megszíneztem a hófehér K2-met, jó nagyra nyújtottam, majd nagyjából ráigazítottam az autóra vigyázva  a széleknél:

A fölösleges részeket levágtam, majd precízen eligazítottam a beugró éleknél is.

Előző este legyártottam a kerekeket is, így másnapra szikkadtak annyit, hogy a súlyától nem rogyott meg, hanem megtartotta szép kerek formáját. Közben felkerültek az autóra a díszek, alkatrészek is:

 És ime a kész kisautó:

Ma már azért látom, hogy egy kicsit nagyobb szájat kellett volna rá csinálnom, no de majd legközelebb.....

Két félből egy egész, avagy Hello Kitty és egy horgász története

Az elmaradt beszámolóim közt szemezgetve találtam ezt a nemrégiben elkészített kis tortát.
Mikor egyik kedves ismerősöm, Timi előállt azzal a kívánsággal, hogy a pici lányának és a férjének is egyszerre tartják a szülinapját, ezért-mivel nem lesznek túl sokan-elég lenne egy torta is. Na most elég érdekes egy kb 30 év körüli pasi és egy 2 éves csajszinak összehozni az ízlésvilágát... Hülyén nézett volna ki, hogy apuka vigyorog egy Hello Kittys torta előtt, majd fújja a rajta levő harminc-akárhány szál gyertyát  :-))
Rövid agyalás után, no meg persze a sok órával a hátam mögött, amit a net előtt a tortásoldalak böngészésével töltöttem-jött az ötlet, hogy két fél tortából csináljunk egy egészet. Így apuka is örülhet, sőt a picuri sem marad torta nélkül. Innen már viszonylag egyszerűen jutottunk el odáig, hogy szív alakú legyen jelképezve az anya, Timi feléjük irányuló szeretetét.
Azután kiderült, hogy apa nagy horgász, de egy macskát ( Hello Kitty-t) csak nem foghat ki a tóból... Milyen muris lett volna, ahogy egy ázott, a víztől lekonyuló virággal vagy masnival a füle mellett egy száj nélküli macska lóg a horgon .. . hi-hi-hi Már teljesen előttem van a kép... esküszöm egyszer megcsinálom ezt a tortát csak úgy karikatúrának.... :-)
Egyébként visszatérve a macskához, mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy ennek a Hello Kittynek hová lett a szája??? Akár hány képen nézem, egyiken sincs, naná, hogy én sem raktam!! Egyébként magában a mesében sem emlékszem, hogyan ábrázolták, amikor megszólalt?? Ha valaki tud rá okosat, kérem írja meg!!
Hol is tartottam?? Ja igen... szóval, tervek nélkül elkezdtem betölteni a tortát, lesz, ami lesz alapon. Középen kettécsaptam, pár órás hűtés után jöhetett a burkolás.
Először ezt a nyavajás macskát csináltam meg, leburkoltam rózsaszínűre színezett marcipánnal a tortát, majd egy pár színes virággal és egy pár lepkével tettem egy picit csajosabbá.
Amikor elkészült, akkor jöttem rá, hogy a rózsaszínhez annyira nem passzol semmi, amivel a másik fél tortát ízlésesen le lehetne burkolni... aztán begyúrtam egy viszonylag kellemesre sikerült zöld masszát, ami így utólag szerintem elég jól tompította a rózsaszín pinkségét.
A horgásszal, a csónakkal és az apróbb dekorációkkal is viszonylag könnyen boldogultam.
Tulajdonképpen a végeredmény nem is lett olyan rossz.... ( persze ízlések és pofonok... ) A lényeg, a lényeg: biztos forrásból tudom ( Timitől ), hogy a párjának könnybe lábadt a szeme, amikor meglátta a tortát :-)
Remélem, nem a bánat könnyei voltak....  :-)

Újabb szösszenet a kis életünkből...

Igen termékeny volt most a hétvégénk, igaz nem tortaügyben, hanem a kis magánéletünkben...

Szombaton ismét megrendezésre került Szentesen a Kyokushin karate Diákolimpiája, ahol a kicsi fiamat ismételten benevezte az edzője... Azt hiszem, ezeken a versenyeken én sokkal jobban izgulok, mint Ádám, benne csak az a kis egészséges drukk van. 

12-kor kezdődött majd' 300 sportolóval, de még így is 40-en beteget jelentettek. Déltől izgulhattunk fél 4-ig, amikor is végre Ádám is sorra került az ő - 30 kg-os súlycsoportjában. Ekkorra már minden bajom volt, annyira izgultam... Aztán fél perc alatt lezajlott az egész, két jól irányzott ütéssel sikerült egyértelmű győzelmet szereznie... 

Gondolom, szülőknek, nagyszülőknek nem kell részleteznem, milyen büszkeséggel töltött el az újabb győzelme... Még most is összeszorul a szívem, és könnyes lesz a szemem, ha arra a fél perces mérkőzésre gondolok, hogy az a kis ember, aki még nemrég született, majd ott totyogott mellettem, mikor tanult járni, nem rég kísértem őt a bölcsibe, majd az oviba, szóval ez a piciny kis emberpalánta milyen elszántul küzd valamiért . . . valamiért, ami fontos Neki, a családjának és nem utolsó sorban edzőjének... ( Azt hiszem, ez a szívet melengető érzés,a büszkeség ilyen típusú átélése csak nekünk, anyáknak adatik meg... )

Ezúton is hálás köszönetünk munkájáért Sensei Kis Jánosnak, aki az mellett, hogy elég szűkös anyagi körülmények között oldja meg az edzéseket, versenyekre való felkészítéseket, még lelkiismeretesen is próbálja tudását átadni az általában rakoncátlan, kis csibész gyermekeinknek... És a nagyobbakkal is dolgozik becsülettel, számos arany, ezüst, bronzéremmel büszkélkedhetnek diákjai, sőt, világkupát is nyertek már ezek a gyerekek... Ez azért nem kis teljesítmény, kis pénzből, de nagy odaadással  ilyen eredményeket elérni.

Igaz, Sihan is elismeri ( bár sajnos nem annyiszor és olyan elismeréssel, mint lehetne ), milyen jó kiállású gyermekeket tud nevelni az edzésekre járók közül...

Ha esetleg valaki nem ajánlotta volna még fel adója 1%-át, kérem küldje az alábbi adószámra, ezzel is támogatva a gyerekeket: 18469051-1-06

Ez az egyesület adószáma, ha többet is szeretnétek megtudni róluk, ezen a weboldalon megtehetitek:

http://kyo.csongrad.hu/ 

Még egy pár szó erejéig visszatérnék eredeti mondanivalómhoz.....

szóval ezen a napon begyüjtöttünk egy kupát, egy oklevelet, egy aranyérmet, de nem csak ez " aranyozta " :-)) be a napunkat, hanem az is, hogy pont ezen a napon, 7 évvel ezelőtt születt az én kis bajnokom is... Ezúton még egyszer nagyon sok boldog szülinapot kívánok neki!!!

Azután, ugye aki tortázik, az tudja, hogy szombaton volt a Némóék által meghirdetett tortaverseny eredményhirdetése is. Itt sajnos csak egy oklevelet sikerült begyűjtenem a lótortámmal és a cukorból készített tenger-részlet munkámmal, de talán legközelebb jobban sikerül, és eredményesebb lehetek! A nyerteseknek szívből gratulálok, és tortákban gazdag évet kívánok nekik!!!

A szombati napunk képekben:

Ünnepélyes megnyitó

A dobogósok...

a kis csapat...

  

az online tortaversenyre benevezett tortám

én és az okleveles lovam :-))