Aki olvasás helyett csak nézelődni szeretne....

2012. január 8., vasárnap

Dínó torta lépésről lépésre

Ma egy régi elmaradásomat pótolom, ami egy dínó torta volt. A dolog szépségét adta, hogy kikötötték, csakis álló dínó jöhet szóba. Mondanom, sem kell, ez jól feladta a leckét, jött az agyalás, hogy is oldjam meg... Mi fogja tartani a fejét???
Na, mindegy, gondoltam, a testét legyártom, aztán lesz ami lesz.... Azt azért álmomban sem gondoltam, hogy a fejével több bajom lesz, mint az egész testével... Ma már azért látom, ha újra kellene csinálnom, nem élére állítva raknám össze a testet, hanem vízszintesen....
Dehát saját kárán tanul az ember, nem igaz?

Akkor jöhetnek a képek??
Sablon alapján kivágtam a teste jobb és bal felét a megfelelő domborulatokkal:
( itt még megvolt a feje :-))  )



Azután kinyújtottam a színezett K2-t:


Leburkoltam a test mindkét felét:


Pár óra hűtés után megkíséreltem a lehetetlent, felállítottam a két fél testet és egy kis krémmel megpróbáltam összeilleszteni... Na, most jön az, ami még sosem volt.... soha de soha NE próbáljatok ilyet!!! Ez annyira béna húzás volt tőlem, nem is értem magam, hogy akartam én ezt jól megoldani ÍGY...
Nagy nehezen sikerült a két felet valahogyan mégis összeillesztenem, na ekkor szólt bele a dínó... egy határozott fejbiccentéssel nyugtázta bénaságom! Ugyanis megindult némán búsulva a feje lefelé...
Majd frászt kaptam, közben persze a két kezemmel egyensúlyoztam a testét, mert valami oknál fogva az sem akart a saját lábán megállni.... :-((
Na, erre rágtam én be..... egy határozott  mozdulattal lecsaptam a fejét..... 
Kész horror volt a konyhámban, Spielberg hozzám képest kismiska!!!

Szerencsétlen így nézett ki:
Aztán jött a vérengzés..... festés képében. Ha a fekete és a barna festékes edényke helyett a pirosat használom, hű hogy nézett volna ki ott minden..... Szegény dínó a Sikoly című film első-második részének főhőse is lehetett volna....
Szóval megmintáztam a testét, a bőrét kicsit rinocérososra imitálva, majd átfestettem a fent említett festékekkel. Szegénynek teljesen mindegy volt már, hogy mit teszek vele, ettől a résztől kezdve csak jobb dolog sülhetett ki belőle....




A zöld résszel a füvet és az aljnövényzetet próbáltam imitálni több-kevesebb sikerrel.
A fokhagymanyomó nagyon jó célszerszám fű és kisebb bozótok készítésénél....

Majd jött a rémálom..... próbáltam a fejét leburkolni. Na, itt jött az előbbi több-kevesebb sikerből a kevesebb...
Az Istennek sem akart megállni a kobakja. Sokadjára szaladtam neki, mire úgy felmérgesített, hogy legszívesebben bevágtam volta a sarokba, és kezdtem volna elölről az egészet, de sajna idő hiányában küszködtem tovább...
Aztán jött a megmentő gondolat: ha a tészta nem akar engedelmeskedni a krémmel, akkor egymásra erőszakolom őket, vagyis egynemű masszává gyúrtam az egészet... 


Velem akar kibabrálni????

Pár órára bosszúból :-) hidegre tettem az egészet, majd a fejét újból kezdtem leburkolni...
Illetve csak kezdtem volna, de már megint nem akart engedelmeskedni..... az idő pedig csak telt, már csak 1 órám volt addig, amíg ideérnek érte....

Na, itt telt be az a bizonyos pohár. Egy tálban a konyha legtávolabbi zugába száműztem az engedetlen fejet, előkaptam  a még megmaradt K2 masszát, és csak gyúrtam, csak gyúrtam. Gyors mintázás, festés, szem helyére illesztése, és KÉSZ volt a fej!!!!



Már csak az összeillesztés és az összefestés volt hátra, az már az előzőekhez képest gyerekjáték volt... 
Azért biztos ami biztos alapon 4 hatalmas nagy hurkapálcával rögzítettem azt a csökönyös kis buksiját a testéhez!
 Végül is a végeredmény kárpótolt a sok bosszúságért amit ez a torta okozott, a megrendelőnek nagyon tetszett, és ez a lényeg.... 

Én azért sokat tanultam belőle, legközelebb tuti, hogy csakis fektetett lapokkal dolgozom és a fejet alapból csakis cukormasszából fogom elkészíteni....

7 megjegyzés:

  1. Nagyon szuper lett a végeredmény! Ahogy olvastam és néztem közben a fázisfotókat, konkrétan átéltem az izgalmakat! Néha én is járok így, hogy elfogy az időm és a türelmem! :)
    Mindenesetre tanulságos a történet - bár a végeredményen egyáltalán nem látszódnak a nehézségek, nagyon tetszik a dínó, igazi fenevadat készítettél!

    VálaszTörlés
  2. Hú szerintem nagyon jó lett a dínó!!!!!
    és nagyon szórakoztató a bejegyzésed:))))

    VálaszTörlés
  3. Jóóóó lett! Nagyon "pofás" példányt alkottál végül. Már én is gondolkodtam egy álló helyzetben lévő dínóról, de jó, hogy nem álltam neki! Ezek szerint nem is fogok én sem, mivel képes vagyok tanulni más hibájából-szenvedéséből is (csak a magaméból nem mindig).
    Ennél már csak az lenne nehezebb (ami szintén foglalkoztat régóta), ha a lábain állna. Majd számolj be, ha lesz erre is ötleted! :-)
    Jól szórakoztam! :-)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon klassz lett! Gratulálok hozzá!
    Ügyes vagy és jó türelmed van.

    VálaszTörlés
  5. Köszi Gabi, azért jó tudni, hogy más is jár hasonló cipőben, mint én! Egyébként már máskor kérdezni akartam, hogy azt a fekete tortacsipkét hol vetted? A Bakay N. utcában? Vagy van Szegeden más cukrászdiszkont?

    Judóca! Örülök, hogy tetszik az írásom, utólag már én is szórakoztatónak találom, csak akkor tudnék mérgemben felrobbanni...

    Márti!
    Szerintem, ha fektetett lapokból áll a dínó, akkor egy kicsit szélesebb lábakkal talán megállna a saját lábacskáin is...
    Arra azért kíváncsi lennék, hogy a neten keringő álló elefánttorta ( amit valamilyen kiállításra készítettek )hogyan áll meg azokon a pipaszár lábain...?

    Köszi Marisz, de a türelemnek sajna nagyon híján vagyok! Még jó, hogy olyankor nem láttok!!!
    Soha többé felém sem néznétek :-)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó lett ,a kitartás meghozta a gyümölcsét!!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szuper!
    Megkérdezhetem a fűhöz az alapanyag miből van? Köszönöm!

    VálaszTörlés