Azután utána olvasgattam, és ott láttam, hogy régen, nagyanyáink a kútba engedték le a kendőbe csomagolt tésztát egy vödörben, aztán amikor feljött a víz tetejére kiszaggatták és megsütötték. Ez volt az ún. " vízen kullogó ", amit azután vagy lekvárral töltöttek, vagy kiflinek, poginak, rúdnak szaggattak ki, és sós sütiként ették.
Egyébként nekem nagyon bevált ez a recept, érdekességképen készítettem hozzá a fázisfotókat, nem is igazán az elkészítés menete motivált itt.
Kell hozzá 50 dkg rétesliszt, 30 dkg margarin, 1,5 dkg élesztő ( nem kell futtatni ), 1 dl tej, 1 kk. cukor, 1 lapos ek. só. Ezeket összegyúrjuk, cipóvá formázzuk, majd egy hideg vízzel telt tálba helyezzük úgy, hogy a víz ellepje.
A vízen kullogó receptje minden régebbi szakácskönyvemben benne van, de a víz valahogy elijesztett tőle. De most, hogy nálad látom ezeket a szép rudakat, lehet, hogy én is megpróbálom.
VálaszTörlésNagyon érdekesen hangzik!
VálaszTörlésEz nagyon tetszik.Tényleg azt gondolná az ember, hogy szétáztatja a víz a tésztát. Látom, hogy nem. Ki fogom próbálni, köszi a receptet. :)))
VálaszTörlés