Megpróbáltam domborzatilag is visszaadni Afrika jellegzetességeit, a hegyeket, a Nílust, a kisebb folyókat, végül aztán nagyon meg voltam elégedve magammal...
De a történetnek korántsincs vége, ugyanis Irénke néni az ünnepség előtti napon telefonált, hogy marcipánvadászt nem kapott sehol sem, tudnék-e egyet készíteni cukorból, ugyanis a férje ( akinek a szülinapja közeledett ) a nagy vadásztársaság tagja már évek óta.
Hát nagy reményeket nem fűztem a cukoremberkénkhez, de nekiálltam. Nem akartam túl emberit sem alkotni, inkább a karikatúrás megoldásban gondolkodtam.
A szemfüles olvasó már az előző két képen észrevehette, hogy végül is valami vadászfélét csak sikerült összehozni, aki ott csücsül Afrika legdélibb csücskén egy puskával a kezében...
Közelről így nézett ki:
Mint utólag kiderült, a kedves férj is bajuszos ( jó vadászhoz illően :-) ), úgyhogy sikerült beletrafálnom a figurával. Szerintem összességében elég jól sikerült, de hogy így van-e, azt ki-ki döntse el maga.....
IGEN összességében és részleteiben is nagyon jól sikerült!
VálaszTörlésIGEN!!! Nagyon jó lett a figurád; azt gondolnám, hogy "bolti". Meg jó az egész torta!
VálaszTörlésJó lett, sőt, nagyon jó lett! Csakúgy, mint a figura! :)
VálaszTörlésNagyon szuper torta! Először arra gondoltam, hogy inkább talán néger figurát kellett volna csinálni, de mikor olvastam, hogy a férj egy ehhez hasonlatos bajuszos vadász...
VálaszTörlésÉs hát látott már valaki bajuszos négert?