Tigris torta

Ez a torta eredetileg Némóék által meghirdetett online tortaversenyre készült, de aztán addig nézegettem a róla készült képeket, hogy úgy döntöttem, másik tortámat küldöm be. Ezt a munkámat akár a " bakiparádé " rovatomba is bekerülhetne, ugyanis szerintem az orra inkább hasonlít egy rókáéhoz, semmint egy tigriséhez. Lehet, hogy valami génmanipulált tigrist alkottam?
Viszont a festésével elégedett voltam... Mindemellett az íze sem volt utolsó!!! Töltelékként a Gabi-féle karamellkrémet használtam ( bevallása szerint ő pedig Farkas Vilmostól tanulta ). Teljesen igaza volt, amikor blogjában írt erről az ízről, fantasztikusan finom. Persze ez mellett egy igazi kalóriabomba is, na de egy kis bűnözés azért néha napján belefér, nem igaz?
Remélem, Vilmos, nem bánod, ha most ide egy az egyben átmásolom a receptedet...

A krém recept 1 db 23 cm-es tortára elegendő

1500 ml tejszín (Állati)
750 g cukor
400 g fehércsokoládé

Az elkészítése roppant egyszerű. Felforraljuk a tejszínt és félretesszük. Egy nagy edényben, folytonos keverés mellett,, felolvasszuk a cukrot. Majd ha teljesen kristálymentes óvatosan (több részletben) hozzáöntjük a forró tejszínt. Ennél a pontnál vigyázni kell, mert a tejszín, a sokkal forróbb cukorhoz érve rögtön ki akar majd futni. Ezért kell nagy edénybe feltenni, hogy ne tudjon kiszaladni. Ha simára kevertük vegyük le a gázról, dobjuk bele a fehércsokoládét és keverjük simára. Ha langyosra hűlt, tegyük hűtőbe egy éjszakára. Be fog sűrűsödni. Másnap habosítsuk ki, de először csak lassú fordulatszámon, majd végül keverjük át egy kicsit gyorsabb fokozaton, de csak rövid ideig. Ha sokáig keverjük gyors fokozaton, akkor ki fog csapódni, ki fog ikrásodni. A cukor mennyiségével növelhetjük a karamell intenzitását. Saját ízlésemnek megfelelően állítottam be, de ez nyugodtan variálható.

Sima, körbevágott piskótalapokat használtam betöltésnél, egyedül az orr-rész készült a leesett darabokból és a karamellkrémből gyúrt masszából. Egy pici hűtés után, jött a burkolás és a finish részeként a festés.

Sajnos én még mindig az ecsetes megoldást alkalmazom, pedig nagyon fáj a szívem egy szupi kis airbrush-ért. Ki tudja hol lehet viszonylag olcsón beszerezni?

És mivel apának pont vészesen közeledett a szülinapja, megbeszéltük, hogy ez bizony akkor az Övé lesz. Mondanom sem kell, örült, mint kismajom a farkának :-)) 

Hihetetlen, hogy lehet valaki ennyire édesszájú....  Ez a torta kb 20 szeletes volt, de két nap alatt úgy eltüntettük, mintha soha nem is létezett volna....

 a tigris kivégzése...

Villám McQueen lépésről-lépésre

Már annyi pótolnivalóm összejött, hogy azt sem tudom melyikkel is kezdjem....
Talán ami a tortakészítés szerelmeseit leginkább érdekli, az az, hogy egy-egy munka, hogyan is készül el. Most egy igazán egyszerű torta jön, remélem, lesz olyan, aki megpróbálkozik az elkészítésével.

Villám McQueen:

Először is egy nagyobb püspökkenyér formában sütöttem egy piskótát:

 A piskóta két végét a motorháztetőnek ill. a csomagtartónak megfelelően lekanyarítottam:

 A leeső részekből készült el az autó magasabb része, az utastér:

valamint a motorháztető és csomagtartó is egy-egy vékony lappal meg lett emelve. Itt már a lámpák helyét is nagyjából lekanyarítottam. Igazából, miután megtöltöm a lapokat, általában, még egy kis faragás, csinosítás előfordul, hisz ilyenkor már jobban látszik a torta formája. Azt amit általában a videómegosztókon lehet látni, hogy betöltés után faragják, nem annyira szeretem, mert szerintem nagyon pazarlós megoldás. Persze, ahol a családtagok besegítenek a leeső részek elpusztításában, ott nem jelent gondot... Nálunk ez eleinte működött, de mára elteltek vele, úgyhogy én először faragok, azután töltök :-)

Miután kialakult nagyjából a végleges forma, elkezdem a lapokat felszeletelni:

Nagyon szeretem úgy tölteni, burkolni a tortát, hogy az már eleve a csipkés tortatálcán van, mert így, amikor elkészül, nem kell már mozgatni. Zsírpapír csíkokat rakok a szélek alá, úgy, hogy azok takarják a papírtálcát és a csipkét is. Mivel a zsírpapír belsején egy vékony nejlonréteg van, így a krémektől sem ázik át. És mivel a kisebb torták alá nem a kemény kartont használom, ezért a tortatálcát egy sima, mezei, műanyag tálcára teszem rá, így mozgatásnál sem fog billegni a betöltött torta.

Mazsolás, puncsos töltelékkel készült, a rumban felfőzött mazsolát mindig a krémre szórom rá. Soha nem teszem előre bele, mert amikor kívülről vonom be a tortát, nagyon rossz szedegetni a krémből, hogy az egyenletes, szép sima felületet kapjon.

Amikor a betöltéssel elkészültem, egy teáskanállal ( jobb híján ) kiszedtem a kerekek helyét a piskótából:

Itt már nagyjából látszik a végleges forma, fellélegezhetünk, a nagyján túl vagyunk!

 Normális esetben a hűtőben szoktam egy éjszakát pihentetni, de amikor ez a torta készült, akkoriban voltak azok a nagyon nagy mínuszok, így a kamrában 3-4 óra után annyira megdermedt a krém, hogy már lehetett is burkolni. Ismét K2-t használtam, amit jóval nagyobbra kell nyújtani, mint amennyire igazából szükség van, így lehet az oldalakat szép simára simítani.

Egy kis ráhagyással körbevágtam, beigazgattam a torta alá, ill. a kerekek helyén sem szakadt így be a massza.

Itt már tényleg a finish-ben vagyunk, már csak a festés volt hátra. A hármas számot csak azért kapta, mert a kisfiú, aki kapta a 3. szülinapját ünnepelte. Egy csöpp vízzel felragasztottam a szemeket, és a kerekek is a helyére kerültek:

Végül azok a nagyon randa, de hasznos zsírpapírcsíkok is eltűntek, elkészült a mű:

Most látom csak, hogy a kerekek lehettek volna egy kicsit nagyobbak, bocsi érte így utólag is!
Remélem, azért tudtok ezzel a mai anyaggal mit kezdeni.....

Túrós karácsonyi stollen

Már rég elmúlt karácsony, de úgy gondolom azért egy-két karácsonyi sütemény év közben is elkészíthető...
Így van ez a jó öreg Karácsonyi stollennel  is. Már egy párszor szemeztem vele a boltok polcain, de egy fél kilós darabért, ami jó esetben a két tenyerem között elfér, sajnáltam adni érte 600-700 ft-ot. Ráadásul nálunk egy ekkorka süti kb két szempillantás alatt elfogy... Így aztán jött a keresgélés a receptek között, végül a Blikk Nők című újság ( ez itt a reklám helye :-)  ) mellékleteként karácsonykor megjelent egy kis füzet, melynek rögtön az első lapján ez a süti szerepelt. Gondoltam belevágok....
Méreteit tekintve -amit a sütés közben elért- hát elég " szép " darabka lett, egy kisebb sereget simán el lehetett volna  látni vele. Én most az eredeti mennyiségekkel írom le a receptet, de aki csak 4 tagú családnak készíti, mindenképpen javaslom az adagok megfelezését!
Ízre egyébként nem lett rossz, sőt jobb lett mint vártam...


 " A kézzel készült Christstollen valószínűleg Németország legrégebbi hagyományos karácsonyi süteménye. A mai napig változatlan formája a fehér cukorbevonattal együtt a pólyába tekert, újszülött Jézusra emlékeztet. A hagyomány szerint a szászországbeli Torgauban élő Heinrich Drasdo udvari péktől származott az ötlet, hogy az adventi böjtben fogyasztott szegényes kalácsot karácsonyra különböző ínyencségekkel, például aszalt gyümölcsökkel gazdagítsák. Így született meg a böjti kalácsból a ma is ismert ünnepi gyümölcskenyér. " - írja a Wikipédia. 
Számos fajtája ismert, ilyen pl. a mandulás, a marcipános, a túrós, a vörösboros, a pezsgős, a vajas, a diós és a mákos stollen.
Érdemes lenne kipróbálni a pezsgős változatot, ami állítólag 2006-ban megkapta a "Zacharias Stollen Campions Award” első díját. Nem tudom, mennyiben változtat a kalács ízén, vagy lesz-e valamilyen különleges íze a pezsgőtől, mindenesetre ki fogom próbálni...
Visszatérve az eredeti elgondoláshoz, nézzük a Karácsonyi stollen túrós  változatát:


Hozzávalók: 30 dkg aszalt sárgabarack, 8 ek baracklikőr, 35 dkg marcipánmassza, 2 ek porcukor, 12,5 dkg kristálycukor, 1 cs vaníliás cukor, 12,5 dkg vaj, 50 dkg liszt, 1 tasak sütőpor, 25 dkg túró, 2 db tojás, 10 dkg szeletelt pisztácia. 
A sárgabarackot aprítsuk fel, és tegyük egy tálba. Locsoljuk rá a likőr felét. A marcipánt gyúrjuk át 2 ek likőrrel. Nyújtsuk ki s porcukorral megszórt deszkán, és sodorjuk 4 cm átmérőjű hengerré. Szórjuk a vaníliás és kristálycukorral habosra kevert vajba a lisztet, és a sütőport. Dolgozzuk hozzá a túrót, a tojásokat, a pisztáciát, a felaprított barackot a likőrrel. Viszonylag lágyabb masszát fogunk kapni, de ez így a jó. A tésztát nyújtsuk ki, tegyük rá a marcipánrudat, és tekerjük fel. Most lesz szükségünk az ügyességünkre, hisz' ezt a lágy valamit kellene beleegyensúlyoznunk egy zsírpapírral bélelt tepsibe. Ha ezzel megvagyunk, előmelegített sütőben először 180 fokon süssük 10 percig, majd 160 fokon tűpróbáig.
A sütőből kivéve vastagon szórjuk meg porcukorral. 
Így ünnepek után nagyon jó kis reggelit vagy uzsonnát varázsolhatunk belőle egy nagy pohár tej társaságában...

Túrós karácsonyi stollen

Kakaós pöffeteg

Van még egy pár lemaradásom, azokat igyekszem a továbbiakban pótolni....
A decemberi disznóvágásra készítettem ezt a sütit, aminek receptjét TücsökBogárnál találtam. Nagyon jól nézett ki, gondoltam, egy próbát megér... Aztán úgy alakult, hogy a sütis dobozkánkban 2 db ilyen kis pöffeteg megmaradt, valahogy lekerült a doboz aljára. Nemrégiben bukkantam rá ( kb egy hónap után )még mindig nagyon jól nézett ki, és ami a meglepő volt, hogy nagyon puha lett. Olyan igazi omlós linzerállagot vett fel...
A receptben változtattam apróságokat, de tényleg csak annyit, amit a tészta akkor megkívánt. Végül aztán ez született:
2 dkg margarint és 10 dkg csokit össze kell olvasztani. 1 tojást 3 dkg cukorral, 1 ek rummal habosra keverni, majd a csokihoz önteni. Adunk hozzá 6 dkg pirított mogyorót ( én diót használtam ), 7 dkg lisztet 1 kk sütőport és pici sót. ( ha a lisztet helyettesítjük ugyanilyen mennyiségű kukoricakeményítővel, ill. a hagyományos margarin helyett Liga kockát használunk, akkor glutén- és tejmentes finomságot készithetünk allergiások számára ) Ezekből egynemű masszát kutyulunk, majd egy pár órára hűvösre tesszük.
A jól lehűtött masszából diónyi golyókat formálunk, először kristálycukorba, majd porcukorba mártjuk őket. 150-160 fokos sütőben kb 15-20 percig sütjük.
Csak az illusztráció kedvéért, ill. a méretei miatt egy ásványvizes palack kupakjával fényképeztem le. A sütőben aztán szépen megnőttek, nagyon guszta volt.

kisebb diókat formálunk belőle

előkészítve a kristály- és a porcukor

 

ebben a sorrendben meghempergettem a golyszikat bennük

a kész sütik

Almáslepény

Pálinkás szép jó reggelt kívánok minden kedves koránkelőnek és lustálkodónak egyaránt!!!

Jól indult a mai reggelem, ha már az éjszakám a lehető legpocsékabb volt. A másfél éves kicsi lánykám rászokott, hogy az éjszaka közepén gondol egyet és átjön a mi ágyunkba. Ez még nem is volna akkora probléma, de a kis drága nem elég, hogy keresztbe fekszik a párnánkon, hanem, ha nem az én számba próbálja belegyömöszölni minden egyes rúgásánál a kis lábacskáit, akkor a keze szorítását érezhetem a hajamban. Valahogy az öklére tekeri és úgy húzza az arcocskájához, ahogyan csak bírja. És ha ez nem volna elég, általában rátalál a fülemnél is azokra a pihés hajszálakra, és az apró ujjával addig pöndörgeti, amíg hallom, hogy pattan egyet, szóval kiszakad.. Egyszóval szálanként akarja az anyját megkoppasztani.... Ugye mondanom sem kell, milyen szörnyű így aludni...

Tegnap előtt aztán besokalltam, így már az elmúlt éjszakára fogadalmat tettem, hogy bekeményítek!

Kb fél órán keresztül játszottuk, hogy amikor ő átjön, én visszakísérem nagy ordítások közepedte... Erre persze mindenki más is felébredt, de bízom benne, hogy egy pár éjszaka után, leszokik róla, hogy vándorútra keljen az éj közepén...

Aztán reggel, amint szabad lett a pálya, rákattintva a blogomra egy-, ill. két meglepi is ért!

Nagyon-nagyon vicces díjat kaptam Judócától, a Trottyos mackó díját!!!

És hogy ne feledkezzünk meg a másik díjról sem: a Ne főzzetek réti susulykát ....

Köszi Judóca, hogy gondoltál rám és  megszépítetted a napom ezután a "csodás" éjszaka után!!

Egyébként hamár réti susulykát nem főzhetek, akkor süssünk egy kis almás lepényt!

A receptet, egy nagyon kedves rokon néni adta meg. Náluk ettem ezt a finomságot, ami minden család asztalán előfordult már. Bevallom őszintén, én nagyon nem szeretem az almáslepényt, de ez annyira jó volt, hogy már többször megsütöttem és még mindig nagy sikert arat még nálam is.

A receptje a következő:

Almáslepény

Hozzávalók a töltelékhez: (azért ezzel kell kezdeni, hogy kihűljön mire szükség lesz rá)

                   1-1,5 kg alma reszelve és így naturan párolva. Akkor jó, amikor az összes leve elpárolgott. Elzárjuk alatta a gázt, majd hozzáadunk egy nagy marék cukrot, kevés fahéjat és kb 5 dkg margarint. Ezek a hozzávalók mind ízlés szerint mennek, szorgosan kóstolgatni kell, hogy eltaláljuk azt az ízt, ami nekünk megfelel. Szóval, ha ez megvan félretehetjük, de csak annyira, hogy menet közben azért egy-egy kanál erejéig elérjük :-)) A tésztával már gyorsan kell dolgozni, különben elfogy idő előtt az összes töltelék!

Tészta: 10 dkg zsír, 10 dkg margarin 60 dkg liszttel elmorzsolva. Beleszórunk 14 dkg cukrot, 2 felvert tojást. Belemorzsolunk 2 dkg élesztőt, beleszórunk ( a tál másik részébe!) fél cs sütőport, és adunk hozzá annyi tejfölt ( nálam ez kb fél kispohár szokott lenni, de sokban függ a liszt minőségétől, mennyi nedvességet bír felvvenni ), hogy linzer keménységű tésztát kapjunk. 2 cipóba osztjuk. 

Gáztepsit vastagon kivajazunk, belenyújtjuk az egyik cipót, ráhalmozzuk egyenletes vastagságban a megmaradt almatölteléket :-), majd befedjük a második cipóból nyújtott lappal. Villával sűrűn átdöfködjük, előmelegített sütőben, közepes tűznél addig sütjük, amíg arany színű lesz a teteje. 

Ha kihűlt, felkockázzuk, porcukorral vastagon meghintve tálaljuk.

almáslepény

Legújabb kedvenc: túrós zserbó

Legutóbbi bejegyzésemhez kapcsolódva, ma is zserbóval kedveskednék nektek. Legújabb kedvencemet  a túrós zserbót szertém bemutatni. Hozzám hasonlóan biztos van olyan, aki még életében nem hallott róla. Én is csak tavaly nyáron kerültem vele kapcsolatba, aztán fél évet kellett rá várni, mire megint a figyelem középpontjába került, és beadtam a derekam, megsütöttem.
Bevallom őszintén, kellemesen csalódtam benne... Első hallásra egy viszonylag száraz sütire gondoltam, igazából ezért is nem nagyon akaródzott elkészülni. Aztán mikor megkóstoltam, egy nagyon omlós, kellemes ízű, túróban igen gazdag, illatozó falatkával azonnal szerelembe estem-ha lehet egyáltalán ezt egy sütivel kapcsolatban mondani.... :-)
Azóta többször is az asztalra került, és még mindig az utolsó morzsáig elfogyott!
Remélem, lesz, aki megsüti, és hasonlóan osztja majd a véleményét velem.
A receptről csak annyit, hogy több helyen is utána olvastam, van benne egy kicsi citromhabtól, egy kicsi a webcukrászdától és egy kicsi a sütigyárból is. Összeadtam benne a mennyiségek esetében, kivontam belőle, aztán ez született:

Túrós zserbó:

Barna tészta: 50 dkg liszt, 20 dkg cukor, 1 mk. szódabikarbóna, 1/2 mk sütőpor, 3 ek tejföl, 10 dkg margarin, 2 tojás, 2 ek kakaópor. Ezeket jól összedolgozzuk, 2 cipót formálunk belőle, egy kis időre hűtjük őket.
Sárga tészta: 15 dkg liszt, 8 dkg cukor, 4 dkg margarin, 1/2 kk szódabikarbóna, 1-2 ek. tejföl.
Töltelék: 75 dkg túró, 3 ek vaníliás pudingpor, 20 dkg cukor, 2 tojás sárgája, 10 dkg margarin, 1 citrom reszelt héja, 2 ek. tejföl, 1 cs van. cukor, a tojások felvert habja.

Miután kinyújtottuk a sárga lapot, egy vajazott tepsibe ügyeskedjük bele. Villával sűrűn megszúrkáljuk, lekenjük bőségesen sárgabaracklekvárral. Erre kerül az egyik barna cipóból nyújtott lap, rá a túrókrém, majd a 2. barna lappal zárjuk le. Sűrűn szurkáljuk meg villával, majd 190 fokra előmelegített sütőben kb 40-45 perc alatt süssük készre.
Tepsi mérete: 36 x 28 cm.

Szerintem nagyon guszta lett!

túrós zserbó

A megunhatatlan zserbó

Egy nagyon régi elmaradásomat szeretném most pótolni.
Lenne egyébként új tortám, amit megmutatnék szívesen nektek, de a játékszabályok értelmében sajnos tilos!
Igen, jók az infók, immáron 4. alkalommal rendezik meg az online cukrászversenyt, ahol a legbátrabbak összemérhetik tudásukat. Sok szép alkotást lehet ezeken az oldalakon látni és a nyeremények is nagyon jók!!
A határidő 19.-én délben lejár, úgyhogy aki nevezni akar, az kapja össze magát!!!
Az eredményhirdetésig még van sok idő, úgyhogy most örüljünk annak, amink van..... nevezetesen egy jó kis zserbó szelet....

Én így csinálom, eddig még nem okozott csalódást ez a recept. A mennyiségek a gáztepsi méretére vannak megadva.
Hozzávalók: 50 dkg félfogós liszt, 2 tojás, 10 dkg cukor, 25 dkg margarin, 1,5 dl tej fél cs. friss élesztővel futtatva, 1 cs sütőpor.
Elkészítése: a margarint a liszttel elmorzsoljuk, hozzáöntjük az élesztős tejet, és a többi hozzávalót. Jól kidolgozzuk, 3 cipóba osztjuk ( én mindig mérleget használok, így mindig szép egyenletes vastagságú lesz minden lap ). Az első lapot vajazott tepsibe nyújtjuk. Bőven megkenjük sárgabaracklekvárral, szórjuk le darált dióval és egy kis kristálycukorral. Jöhet rá a második lap. Rá lekvár, dió és cukor, végül beborítjuk a 3. lappal. 1 órát kelesztjük, majd villával teljesen az aljáig átszúrva megböködjük a villával. Előmelegített sütőben 150 fokon kb 25 perc alatt készre sütjük.
Ha kihűlt, olvasztott csokival vonjuk be.

Jól néz ki, ugye?